Ezen a héten a szellemi igénybevétel eddig soha nem tapasztalt dimenzióit ismerhettem meg kedvenc munkahelyem jóvoltából. Volt azért egy-két húzós vizsgám életem során, meg pár kétségbeesetten ötletelős kampányleadás - ezek most láblógatós vakációnak tűnnek.
A főnököm beteg volt a héten, és én voltam az egyetlen, aki valamilyen szinten helyettesíteni tudta. A napon nagy része azzal telt, hogy tüzet oltottam olyan ügyekben, amikről halvány fogalmam sem volt. Most teljesen használhatatlannak érzem magam. Az agysejtjeim csoportos szeppukut követtek el.
Ezt alkottam a téli szünetben. A képsor értelmezéséhez az angol nyelv és a Death Note című manga/anime sorozat ismerete szükségeltetik. Enjoy!
Egy régi álmom vált valóra december 8-án (igen, pont a te szülinapodon, drága birgém.) Hármas számú kedvenc munkahelyem, az Ekultúra jóvoltából besurranhattam a Saltimbanco első budapesti előadására, és a saját szememmel láthattam a CSODÁT, amit Cirque du Soleil-nak hívnak.
Hivatalos élménybeszámoló itten van.
Egyszer nagyon régen leadták az egyik műsorukat az M1-en, és azt gondoltam, hogy na tessék, ezt én soha nem fogom látni élőben. Erre de. Ez egy amolyan jelzésféle is volt az Univerzum részéről, hogy már nem utál engem annyira. Talán tartogat még pár kedves meglepetést, amivel bocsánatot kér az elmúlt másfél év minden szivatásáért.
Tudnék neki tippeket adni...
Gave it all that I got
And started to knock
Shouted for someone
To open the lock
I just gotta get through the door
- Az ott egy női frizurás fiú vagy egy szakállas lány?
- Szerintem fiú.
- Ilyen hajjal?
- Biztos külföldi.
- Az emigráns buzik a legrosszabbak.
- Nem baj, majd jön a Jobbik, aztán rendet tesz végre ebben a kuplerájban!
Ezt a politikailag felettébb korrekt beszélgetés köztem és a CEU doktorandusza között hangzott el az őszi Conon. Mindez az önkormányzati választások előtt egy nappal, a szomszédos pult lakóját mustrálván. (Mielőtt bárki liberális lelke háborogni kezdene, elárulom, hogy az iróniát az I betűnél találja a szótárban.)
A nap végére én magam sem voltam biztos abban, hogy melyik nemhez is tartozom. Az ott uralkodó konstruktív káosz leírására kicsi a szókincsem, inkább mutatok pár képet, csak az íze kedvéért. A képekről jól látszik, hogy mindet ugyanabból a szögből készítettem, ez a szög pedig az asztal sarka. Valakinek dolgozni is kellett, ugye.
Már csak azt árulja el nekem valaki, hogy a borzasztó profi kütyünek kinéző Fuji fényképezőm miért csinál ilyen ótvar képeket?
Sisio Makoto, avagy élőben nem minden főgonosz szexi
Walter von Hellsing, hobbija a gyöngyfűzés és a horgászat
Cassy most nem na'vi, de már megint kék
Hódtündér
A maci becserkészi következő áldozatát, bizony drágán van az ingyen cukor
Bad Hair Day
(Ctrl+C, Ctrl+V a szokásos szabadkozó formulák, hogy miért is nem evett a fene a saját blogomra már hónapok óta.)
Ez sem lesz egy hosszú bejegyzés, mivel alig tudom visszatartani a szemhéjaimat a lecsapódástól. A lényeg annyi, hogy felvettek álmaim PR-ügynökségéhez. És ha van munka, akkor bizony munka van. Az új főnöknőm a mélyvíz-módszer híve, úgyhogy az elmúlt három hónapban nem csak a medence szélén pancsolgattam ám, hanem fejest ugrottam a közepébe.
A helyről röviden annyit, hogy a Montevideo úton van, éppen a McCann alatt, a Sanoma közvetlen szomszédságában és a Daubner cukrászda vészes közelségében. Amióta az eszemet tudom (vagyis optimista becslések szerint 3-4 éve...) arról álmodtam, hogy ezen a környéken fogok dolgozni. Igaz, ábrándjaim rózsaszín ködét némileg oszlatja a tény, hogy 70-80 percig tart az odaút, de legalább hazafelé megcsodálhatom a budai oldalt esti kivilágításban. Merthogy a munkaidő is igen rugalmas ám, illetve eleje az van neki, vége nem igazán. Ahogy ez ügynökségeknél szokás, ugye.
A munkatársak.. nos.. khm. Én nem értem az embereket. 20 lány + 1 fiú , egy rakás intelligens és kulturált ember egy helyen, akik egy kis erőfeszítéssel akár jóban is lehetnének egymással. De nem. Na mind1, erről nem is akarok beszélni. Remélem, hogy azért idővel meg fogom találni itt a nekem való társaságot. Elég volt a vargabetűkből, nagyon szeretnék már hosszú távon dolgozni valahol...
Kérlek, imádkozzatok értem!
(Vagy legalább nézzetek néha erre ebédidőben.)
