Novecento

Alessandro Baricco Novecento című könyvét kritizálom itten-e!

Agyvelő a szabadban

Akinek a cím olvastán nem szaladt volna össze a szájában a nyál, annak aperitifként hadd idézzem a kedvenc mondatomat Dr. Andics László: Elsősegély című könyvéből.

"Az elsősegélynyújtó csak akkor mondhatja ki teljes bizonyossággal, hogy a sérült meghalt, ha az élettel összeegyeztethetetlen sérülést észlel (törzstől leválasztott fej, szétzúzott koponya, agyvelő a szabadban, kettészelt törzs, vízből kiemelt, felpuffadt, bűzös holttest stb.)"

Agyvelő a szabadban - mekkora név lenne ez egy punkegyüttesnek! Megyek és levédetem. Itt azonban meg kell említenem birge barátnőm érdemeit, aki először hívta fel a figyelmemet a kortárs magyar irodalom eme gyöngyszemére. Hozzá és Encsihez fűződik a "Vigyázat forgalmi akadály" (vagy valami hasonló, javíts ki kérlek) nevű banda Recipróka című albuma.

Aktualitása, hogy múlt héten voltam közúti elsősegély-vizsgán. Hosszan kitartott vicc az egész. A vizsga elején szinte mindenki megbukott. Aztán egy habzó szájú apuka berontott, és jól leordította a vizsgabiztos bácsi fejét, amiért meg merte buktatni az ő szeme fényét. Ez jót tett, onnantól kezdtek átmenni az emberek. Én utolsónak mentem be egy tizenéves sráccal. A gyerek még normálisan se tudta lélegeztetni a babát, mégis átment.

Azt legalább megtudtam a vizsgán, hogy 2006 óta hivatalosan nem lehet keringése az embernek, ha nincs légzése. Eszméletlen sérültnél elég a légzést ellenőrizni, a pulzust felesleges. Ha nem szuszog, tolhatjuk neki a kompressziót-szívmasszázst nyugodtan, legfeljebb eltörik pár bordája. Kit érdekel.

Nézegetnivaló

Origami egy kicsivel magasabb szinten.

Az új kedvenc pasim

Ideje volt felújítani a kapcsolatunkat. Régebben is odavoltam érte, de még nem voltam elég érett hozzá. Intelligens, helyes, egyszerre megnevettet és elgondolkoztat. Emellett számtalan előnye van, például 100 éve halott és homoszexuális, vagyis túl sok problémát nem okoz. Egyszóval Oscar Wilde az ideális férj-jelöltem.

Az előző poszthoz egy megjegyzést fűzött:

"Experience is what one calls one's faults"

Viszlát, és kösz a halakat!

Hirtelen jött, hirtelen megy - úgy látszik nekem erről szól az idei év. Inkább a menésről. Botcsinálta sommelier-ségem véget ér holnap. Most hogy lecsengett az év végi őrültekháza a Borkápolnában, nem tartanak rám tovább igényt.

Érdekes egy fél év volt ez is. Belekóstoltam a borok világába, találkoztam mindenféle emberrel, és láthattam, hogyan NE vezessünk egy vállalkozást. Avagy mi történik akkor, ha több a főnök mint az alkalmazott. És az alkalmazott persze rátermettebb mint a főnök, ám igaza soha nem lehet. Biznisz magyar módra.

Hogy mit fogok csinálni januártól? Jó kérdés. Várom az ötleteket és az állásajánlatokat. Nem tudom, hogy mi lenne az igazán nekem való szakma, amiből meg is lehet élni. De keresem ezerrel. Igyekszem nem belesüppedni a kétségbeesés és a kényelem mocsarába. Ezt vehetitek akár újévi fogadalomnak is.

Azt hiszem most majdnem ott tartok, mint két kerek évvel ezelőtt. Se munkahely, se pasi. Némi élettapasztalattal több, egy jobb felső hatos foggal és a tüdőben pár rózsaszín léghólyagocskával kevesebb.

Két éve fejeztem be a főiskolát és kezdtem el gyakornokoskodni az Ogilvynél. Úgy hittem, a reklámszakmát nekem találták ki, és egy ideig úgy tűnt így is van. Aztán jött a válság, és tudjátok mi történt. Jelenleg bitang nehéz visszaevickélni az ötletgyárba. Az újságírással is kacérkodom gondolatban, de ott sem rózsás a helyzet. Senki nem fog felvenni egy kezdő újságírót (még ha olyan virtuóz pötyögtető is, mint én, haha!)

Ez a két év olyan volt nekem, mintha ötöt éltem volna. Most már legalább tudom, mire vágyom.

Boldogat nektek is, skacok!

Nana!

Első cikkem a világhálón mi más is lehetne, mint egy manga ajánló. Olvassátok!

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-12-16/yazawa-ai-nana-1-5

Hamarosan lesz több is...

Workaholic, that's me

A munka túlzásba vitele minden szakmában ártalmas. Ez alól a botcsinálta sommelier kellemesnek tűnő melója sem kivétel. Sikerült egészen új értelmet adnom a "workaholic" kifejezésnek. Bár a szénbányászokkal és a gyöngyhalászokkal nem versenyezhetek, de azt hiszem, rám férne már némi pihenés a detoxban.

És hogy ne csak a gyakorlat legyen mindig, elméleti továbbképzés gyanánt boros blogokat olvasok. Ma bukkantam rá erre a cikkre, és teljesen oda meg vissza vagyok tőle. Hát igen, a külföld. Hozzászoktunk már, hogy mi csak messziről kullogunk utánuk. Ezek között tényleg van néhány zseniális ötlet, de azért tudok nektek mutatni olyan hazai címkéket, amik majdnem megütik ezt a szintet.